Vndor! Ki clatalanul jrtad az jszakt,
most beld szjk vrnk fonalt.
Mely segt neked a helyes tra trni,
mellyel lehetsged van mg egyszer lni.
Klnink mr sidk ta fennll,
ezzel szemben odat, Krisztusknl
bb vagy csupn, a hit bbja,
itt viszont senki, csak a magad szolgja.
Ha csatkakozol hoznk, fggetlenn vlsz,
s fggetlenl attl, most melyik oldalon llsz,
mi mindig nyjtunk neked biztos menedket,
hol sirathatod az elfecsrelt veket.
jjszletsz majd, mint j lny,
s rnykfdte sttsg mezejn
kutatod azt, mi nlkl ltnk mit sem r,
ez npnk nektra, a halhatatlan vr.
A vr az, mai sszekt minket,
nzd csak meg az seinket,
kiknek si tudsa hatalom.
Mondd ki a vgszt: Akarom!
Vrnk forrsa el soha nem apad,
hisz' halhatatlan a gonosz, akibl fakad,
s messzire r a karja,
Lgy ht te is vrvonalunk sarja!
Messzire s a karja, ha kinyjtja
s sarjaiban a tzet meggyjtja.
Lngra lobbantja a szikrt,
mely fenntartott minket szzadokon t.
Holt seink rkbe lpnk,
hogy fennmaradhasson dics npnk.
Most neked kell a fklyt a kezedbe venned,
hisz' a vrvonal immr tovbb l benned.
Nagy csaldunk lszrmazottja,
most rajtad ll, mi lesz klnunk sorsa:
Megdicsl-e az, ki vszzadokon t
sztte a sttsg hljt;
Vagy kialszik szikrja vrnknek,
s ezltal mi is elbukunk.
|