A vámpír és családja

Szerbia:

Dhampir: úgy tartották, hogy a dhampir egy vámpírnak a fia, aki nem nagyon ápolja a családi köteléket - hiszen minden éjjel könyörtelen vadászatba kezd, hogy megölje az élőhalott rokonságot. Az ország egyes helyein úgy hiszik, hogy a vámpírok láthatatlanok, és csak egy dhampir képes őket meglátni. Ha egy faluban több rejtélyes haláleset is történik, elég megkérni egy vándorcigányt (aki váltig állítja magáról, hogy ő bizony egy vámpír fia), és némi financiális juttatás ellenében megszabadítja a falut a vérszopó hullától. A rituálé valahogy úgy zajlik, hogy az ipse elkezd körbe-körbe rohangálni; üvöltözve, haját tépve fetrengeni; valamint levetkőzik és a ruhája ujját távcsőnek használja, hogy azon keresztül kikémlelhesse a vámpír tartózkodási helyét. A többfelvonásos, igen látványos párbaj után, amit egy igen szívós (persze láthatatlan) vámpírral vív, a dhampir dramatikus hangnemben közli a nézőkkel (ejtsd: átvert parasztokkal), hogy megszabadította a falut a vésztől.

Kresnik: Egy igazi vámpírkülönlegesség; a kresnik ugyanis egy jó vámpír, akitől nem kell félni (kivéve, ha kudlak vagy).

Kudlak: egy normális (ejtsd: gonosz) vámpír. Minden faluban volt egy kresnik és egy kudlak is, a kresnik jelképezte a jót, a kudlak a rosszat. Ezek ketten mindig harcban állnak egymással, és rendszerint állatalakban csapnak össze. Ha tehát a falusiak megláttak két lovat, amint egymásra rúgják a port, rögtön tudták, hogy a kresnik és a kudlak vívja küzdelmét a falu sorsáért. Hogy hogyan lehetett őket megkülönböztetni? A módszer nagyon egyszerű volt (és persze fantáziadús): a kresnik fehér volt, a kudlak pedig fekete. Ó, és mielőtt még nagyon kezdenétek izgulni, elárulom: mivel a kresnik volt a jó, mindig ő nyert.

Pijavica: egy különösen agresszív vámpír. Ha az ember életében több bűnt is elkövetett, biztos lehetett benne, hogy halála után pijavica lesz belőle. Egy ilyen vámpírt csak úgy lehet ártalmatlanná tenni, ha levágják a fejét és a lába közé helyezik a koporsóban. 

Vukodlak: egy vámpír és egy vérfarkas is egyben. A Balkánon úgy hitték, hogy a vérfarkasok haláluk után vámpírként térnek vissza. Néhány ilyen történet összemosódásával jött az ötlet, hogy a vukodlak egyszer vámpír, máskor pedig vérfarkas. (ha engem kérdezel, eléggé szar lehetett neki… gondolj csak bele: napközben bárányokat marcangol szét, aztán este pedig vadászni megy egy olyan földön, ahol már így is halálos konkurencia van a különböző vámpírok között; ja, és még vigyáznia is kellett, nehogy összefusson egy kresnikkel, vagy egy ingujjal meg a kukkoló dhampirral a másik végén… Hát asszem a szerb vámpíroknak igencsak nehéz életük volt.)

Forrás: Das Vampirhandbuch